Búcsú Ginotól

Nem írtam régen. Az igazság az, hogy időnként meg is feledkezem róla, hogy valamikor blogot írtam. Most viszont átlapozgattam és jólesett visszaolvasni, emlékezni. 

És ha már emlékezünk, volt ennek a blognak egy főszereplője, aki sajnos már nincs köztünk. Már két éve próbáljuk szokni a hiányát. 11 éves volt, egy nagy testű kutya esetében ez egész szép kor, de nem öregség, hanem betegség vette el tőlünk. 

Drága Gino, örökké szeretni fogunk!

Daniduma 2.

Még mindig 2009. március

Vásárlás, pékáruknál vagyunk, zsemlét akarok venni. Felettünk tábla lóg, rajta mindenféle péksütemény képe: kifli, zsemle, kakaós csiga, stb. Nekünk nem volt szükségünk másra, ezért zacskóba rakom a zsemlét, indulunk tovább. Ekkor Dani megszólal:
- Anya, elfelejtettünk kakaós csigát venni! (Eddig a pontig ez egyáltalán nem volt tervben :D)

Még mindig március.

Ebédelni készülünk, Dani hatalmasat ásít.
- Álmos vagy?
- Nem.
- Na ne mondd, akkorát ásítottál, majdnem bekaptál! Ebéd után megyünk is aludni.
- De én már nem vagyok álmos, már becsuktam a szám!

Gyerekszáj... a kis kék füzet eddigi feljegyzései

Úgy döntöttem, a papírformátumon kívül itt is megörökítem Kismanóm kedves-vicces-jópofa beszólásait. Az a bizonyos kis kék füzet 2009. márciusában indult.
Az első bejegyzés:
- Hogy hívnak?
- Á. Dani
- És anyát hogy hívják?
- Á. Kriszti
- Ügyes vagy! És hol laksz?
- ...Otthon...

Szintén 2009. március:
- Mit ettél az oviban? (Ekkor még egy családi napközibe járt, amit oviként emlegettünk, később ez lett a "kisovi")
- Levest.
- Milyen levest?
- ...
- Mi volt a levesben?
- ...
- Répa volt benne?
- Igen... meg mogyoró.
- Mogyoró volt a levesben?
- Igen.
- ???Érdekes leves lehetett...
- Répa, retek, mogyoróóóó...
- Jaaa! Értem! Répa, retek, mogyoró volt a levesben?
- Igen... meg rikkant is...!

Folyt. köv. :)

Gino esete a fa gyökerével... valamint Dani visszavág.. :)

Nem értem, miért nem megy a video, megpróbálok rájönni és javítom a hibát... Ja hogy megy, csak nem mindegyik böngészővel... IE-vel nekem működik :)

Elindultunk a kutyával sétálni. A ház előtt a játszótéren egy kislány játszott az apukájával.

Dani:

- Anya, én nem megyek tovább, itt maradok velük!

Anya:

-Dani, nem lehet, nem is ismerjük őket, különben is, csupa hó a csúszda is, meg a hinta is, nem lehet ilyenkor használni!

-De akkor mondjuk meg nekik, hogy nem szabad csúszdázni!

-De Dani, nem szólhatunk bele, hogy mások mit csinálnak!

Dani:

- De anya, te is mindig beleszólsz, hogy én mit csinálhatok!

Hát ez így van... :))

Szerelem, szerelem :)

Dani szerelmes... a kiválasztott kislány az oviban csoporttársa és nem is lakik messze tőlünk. Egyébként tűz és víz: Dani energiabomba, örökmozgó, szeleburdi; Alexandra -így hívják a kislányt- csendes, óvatos, megfontolt. Állandóan együtt lennének, az óvó néni szerint már akkor baj van, ha az asztalnál véletlenül nem egymás mellé kerülnek. Aztán ha kijöttünk az oviból, az első kérdés: Mehetek Alexandrához? A szombat délutánt sikerült Alexandránál tölteni, a kislányt meg is kérdezte az apukája:

- Örülsz, hogy itt van Dani?

- Igen!

- És miért jó, ha itt van?

Azt gondolná az ember, hogy egy 4 éves kislány erre valami olyasmit válaszol, hogy "szeretek vele játszani", vagy hasonló...

Alexandra válasza:

-Mert szép a szeme...!

Hát ehhez már nincs mit hozzáfűzni :)