2006. október 2. Már nem annyira ijesztő itt kint a világ, mert anya mindig itt van velem. Tegnap nagyon sok látogatónk volt, este még bejött a nagynénim és a nagybácsim is, persze Alexszal együtt, mert akkor ő még a nagynénim pocijában volt. Ma viszont már nem jöttek. Reggel a mama anyától kérdezte a telefonban, hogy tud-e róluk valamit. Hát honnan tudna, mikor még mindig csak a kórházban vagyunk és csak azt tudjuk a külvilágról, amit a látogatók mesélnek! Erre elmesélte a mama, hogy azért kérdezte, mert korán reggel ők is bementek a kórházba, Alex is szeretne kijönni és látni az anyukáját és az apukáját. Ők egy másik kórházba mentek, mert az anya hugijának (ő az én nagynénim) máshol volt a doktor bácsija. Nahát anya rendesen izgalomba jött! Hívta Ferit, a nagybácsimat, aki mondta, hogy bizony, az ő doktor bácsijuk azt mondta, ma már megölelhetik Alexszet! De hát az nem igazság, hogy mi meg itt be vagyunk zárva egy másik kórházba és nem láthatjuk! Anya egész délelőtt izgatottan járkált és telefonált. Aztán végre délután 3 óra körül jött a hír, hogy Alex is megérkezett! És én mikor láthatom az unokaöcsémet? Képzeljétek, 1 nappal fiatalabb csak nálam! Anyáék ezt jól megcsinálták! Mondta is korábban a mama, hogy nehogy egyszerre szüljenek, mert akkor ő melyik lányához szalad? Hát nem egyszerre jöttünk, hagytunk a mamának 1 teljes napot:) Anya ezen a napon alig bírta ki, hogy még bent maradjunk a kórházban , de én is nagyon kíváncsi voltam az unokaöcsémre! Sebaj, anya szerint hétfő van és csütörtökön megyünk haza. Alex pedig pénteken jöhet ki a kórházból. Oké, nem tudom, mikor van a hétfő, meg a péntek, de akkor pénteken végre találkozunk. Juhééé! Üdv Alex!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése