Elmaradásaim...

Elnézést szeretnék kérni mindenkitől, aki figyelemmel követi Danimanó és Gino kutya életét! Sok más dolog elvette az időmet, amit a beszámolókra szántam.

(Legfőképpen pedig: BOCSÁNAT POPEYE! Gondolom, már tárgytalan a babaúszásra vonatkozó kérésed, azóta biztosan már jártok is valahova és saját tapasztalatodból tudod, amit tőlem kérdeztél. Ne haragudj!)

Manó már majdnem másfél éves nagyfiú! Túlestünk egy bárányhimlőn - van aki szerint szerencse, hogy más ilyen korán, én inkább az ellene való oltást választottam volna, ha nem kések el vele... - utána még sokáig találtam mindenféle aggódnivalót, gyakrabban voltunk a Doktor bácsinál, mint szerettünk volna lenni. Még egy vérvételt is átéltünk, ez azt hiszem, engem jobban megviselt, mint Danimanót... dehát ilyenek az anyukák... Hála Istennek, már minden rendben!
Megpróbálom érzékeltetni, hogy telnek a napjaink: Manóm egész nap fel-alá rohangál, mindenhova felmászik, mindent lepakol, ha valamit nem ér el, odacibál valamit, amire felállhat és tovább mászhat. Így megállás nélkül a sarkában kell lenni és nincs a lakásnak bababiztos része, mivel nincs már hova felpakolni előle. Elkezdett beszélni is, első szva a "baba" volt a következő formában: "baa". Ezt követte a "maa", ami mamát jelent. Azóta "baba" és "mama" lett belőle és már sok-sok újabb szó követte, szinte minden napra jut egy újdonság, sőt előfordul, hogy kettő-három is, követni is nehéz :)
Most ismét abbahagyom, de ígérem, jövök és igyekszem, hogy ne kelljen rám többet ilyen sokat várni!